Dumaszinház Interjú

Írta: Dumaszinház 2010 Június

Felméri Péter: Kőhalmi Zoltánnal egy budapesti fellépés után egy teraszon iszogattunk, és amikor beizzítottam a telefonomat, amivel fel akartam venni az interjút, mesélte, hogy Fábrynak van egy kazettás diktafonja és minden interjú, amit készített egy hatperces magánszámmal indult, aminek a témája az volt, hogy: "Hogy kell bekapcsolni ezt a szart?"

FP: Háromszoros apuka vagy, legfiatalabb fiad, Peti nemrég született. Miért pont rólam nevezted el?

Kőhalmi: Sokat mérlegeltem, hogy érdemes-e a név a gyermekemre. Ez egy családi betegség nálunk, anyukám is sokat mérlegelt, hogy adott névvel ismer-e olyat, aki iszákos volt, vagy verte a feleségét, vagy csak nem dolgozott. Másfelől pedig az volt a mániája, hogy a nevem alliteráljon. Nagyon sok Károlyt és Kálmánt ismert, akik életvezetési problémákkal küzdöttek, ezért sokáig úgy volt, Kőhalmi Kamill lesz a nevem, mivel egyedül Feleki Kamill volt, akit ismert, ő pedig feddhetetlen. Szerencsére apámban volt annyi jó ízlés, hogy harcolt, és kiállt a Zoltán mellett. Még a mai napig érzem, hogy ha Kamill lettem volna, akkor sokkal többször megvertek volna a suliban, mert ha valaki szemüveges és Kamill is egyben, az biztos sokat kap. Szóval én is nehezen találtam meg a neveket, az Esztert és a Bálintot is az odaúton szültem meg. (Mármint a neveket, nem a gyerekeket, legalább is azt hiszem - FP)

 

FP: Tíz évig jártál egy öt éves egyetemre, miért akartad mindenképpen elvégezni?

Kőhalmi: Minden fanatikus Rádiókabaré hallgató, és remélem már a felületesek is tudják, hogy nem nekem, hanem a családnak volt muszáj. De az is igaz, hogy a saját önbecsülésem érdekében is fontos volt, hogy elvégezzem, ha már ennyit jártam oda és tanultam. A Queen együttes legendás gitárosa, Brian May a fizikus-csillagász képzést hagyta abba a haknik miatt, és képzeld el, hogy két éve láttam egy újságban, hogy újraírta, beadta és megvédte a diplomáját. Ott áll a képen ez a hatvan éves ember, a hosszú göndör hajával, egyetemista sapkával a fején, és teljesen boldogan szorít magához egy tekercset. Megkérdezték tőle, miért volt ez fontos, és azt mondta, hogy nem tudott volna megnyugodni, ha nincs ez meg neki.

 

FP: Többször láttam, hogy nagyon jól rajzolsz, miért nem lettél karikaturista?

Kőhalmi: Mindig is az akartam lenni. Világ életemben karikatúrákat rajzolgattam. Anyám mindig azt mondja, hogy jó az, amiket csinálok, meg látja, hogy szeretik néhányan, de hogy alapvető tehetségem a rajzhoz van, és miért nem azzal foglalkozom? Szóval valószínűleg csak neki kéne ülnöm, és belevágni. De az is igaz, hogy egyelőre képi humorban ki tudom élni magam a HVG-ben. (FP: Zoli vezeti azt a brigádot, amelyik a HVG címlapokat készíti. Valóban. Riszpekt.)

 

FP: Titkos forrásokból tudom, hogy versenytáncoltál, miért nem beszélsz róla?

Kőhalmi: Így van, ez egy olyan területe az életemnek, amiről még csak nagyon keveset meséltem színpadon, csupán két mondatot, pedig igazán humoros terület. Akkora trauma, hogy már 14 éve abbahagytam a versenytáncot, de még nem tudok róla beszélni.

 

FP: Van egy családi társasjátékotok, ami annyira eredeti, hogy azt tervezed, hogy elkészíted a profi verzióját és kiadod, hogy Afrikától Belgiumig mindenki játszhassa. Hogy áll a projekt?

Kőhalmi: Sehogy, nincs rá időm. Ha békén hagynának három hétre, akkor mindent meg tudnék oldani. Ez egy teljesen saját fejlesztésű játék, apukám találta ki és játszotta velem és a bátyámmal. Olyan szabályrendszere van, ami semmilyen másik társasjátékéhoz nem hasonlít. Kérdeztük is, hogy miért nem adja ki, de azt mondta, hogy őt ez nem érdekli, ő csak magának meg a gyerekeinek találta ki. Én viszont foglalkozom vele, de még rengeteg munka vár rám.

 

FP: Képzeletbeli fegyverekkel támadsz a vitapartnereidre, ha elmérgesedik a helyzet.

Kőhalmi: Azt el kell mondani, hogy van a vitának egy olyan pontja, amikor elpattannak a húrok "vélt vagy valós sérelem esetén", ahogy Csenki Attila egyszer megfogalmazta, és én ilyenkor hajlamos vagyok az agresszivitásra. Pantomim agresszivitásra: tehát pantomim nyilazás, bárdozás, géppuskák, egyre erősebb fegyverek, hangtompítót csavarok fel, állványra szerelek, vállról indítok, tehát nagyon komplex mozdulatok. Ezt annak idején kémia órán fejlesztettük ki, ahol hárman egymás mellett ültünk a kémia laborban, és halálra untuk magunkat, ezért egy idő után likvidálni akartuk az előadót. A tank volt a végső fegyver, ahol van aki tölt, van aki kormányoz és van aki lő. És így zötyögve közelítettük meg a táblát ahol a tanárnő írt. De egyébként békés ember vagyok, ezért csak virtuális az erőszak.